Untitled Page

Tetőzött a nyár. Aki eddig még nem vette ki a szabadságát, az most igyekezett ezt pótolni.
Így voltak ezzel a különböző segítő szolgáltatást végző szakemberek is.
Ebben a hónapban nem volt művészetterápiás foglalkozás és a pszichiáter is csak egy alkalommal tudott konzultációt tartani.
Pszichológus a szokásos időközönként rendelkezésre állt és a munkavállalói csoportfoglalkozások is meg lettek tartva, de nagyon kevés ügyfél volt mozgósítható. Ezt figyelembe véve nem terveztünk szabadidős- és önkéntes tevékenységet sem.

Mint tudjuk, az időjárás nagy befolyással bír a hajléktalan emberek mindennapjaira.
Így vannak ezzel a pályázatba bevont ügyfelek is.
Nekik már - a pályázatnak köszönhetően - van fedél a fejük felett, de a hosszú hónapok, évek alatt beléjük vésődött szokásokat nehezen vetkőzik le. Nyáron még a gondolkodás is más. Nyáron sokkal könnyebb a mának élni. Nyáron nem érdekes, hogy télen hideg lesz. Nyáron nem érdekes, hogy télre meleg ruha kell. Nyáron még a megélhetés is könnyebb. Könnyebb „kukázni”, könnyebb egyéb más pénzkereseti lehetőséghez jutni. Nem okoz problémát, ha a szabadban ér az éjszaka.
Ilyenkor nem érdekes a holnap. Nem fontosak a vállalások, nem fontos a munka, nem fontos az együttműködés…
Ennek a hozzáállásnak - bármennyire is segítő szándékkal álltak az ügyfelek mögött a szociális munkások - meg is lettek a következményei.
Elmaradtak a munkahelykeresések. Az egyszerűsített foglalkoztatás is vállalhatatlan kötöttségnek bizonyult. A meglévő munkahelyek az igazolatlan munkanapok száma miatt veszélybe kerültek…
Természetesen ez a fajta magatartás nem általánosítható, de sajnos több ügyfelünket is érintette.
A többség persze a nyár, a kánikula ellenére is változatlanul teljesítette tovább vállalásait, élte mindennapjait.